Műemlékes nyilvántartási szám: CJ-II-a-A-07742

Az első ízben 1325-ben említett Válaszút 1405-ben került a Bánffy család tulajdonába. Írott források hiányában a családi kúria korai története ismeretlen, de feltételezhető, hogy legkésőbb a XVIII. század második felében már állt. A T alaprajzú, alápincézett, nagyrészt földszintes udvarház központi része felett egyetlen, valószínűleg reprezentatív célú teremből álló emeleti rész húzódott.

A jelenlegi kastély a XIX. századi építkezések eredménye. Elsőként báró Bánffy Albert végzett bizonyos javítási munkálatokat az 1850-es, majd az 1870-es években, bár ezek pontos mértékét nem ismerjük. Az épület legjelentősebb átalakítása Albert fia, Bánffy Ádám nevéhez fűződik, aki a század utolsó negyedében (1875–1887), Horváth Lajos kolozsvári építész közreműködésével megépíttette az emeletet, kialakíttatta a kastély kinézetét ma is meghatározó barokkos manzárdtetőt és eklektikus homlokzatokat (a neoreneszánsz stílusú hátsó homlokzaton ma is látható a báró és felesége, Wesselényi Mária egyesített címere), valamint megvalósította a saját elképzelései szerint kialakított, nagyszabású belsőépítészeti terveit. Egyes reprezentatív célú termek – a díszes lépcsőt magába foglaló előcsarnok, a nagyebédlő, a pipázószoba, a női és férfi nappali szobák – a földszinten helyezkedtek el, a nagy nappali szoba (a központi terem) viszont már az emeleten volt. Ezeken kívül az 1880-as évek végén készült leltárakban többek között megemlítik a földszinten elhelyezkedő legények szobáját és a számtartó szobáját, valamint az emeleti nevelőnő szobáját, a szobaleány szobáját. A vendégszobák is az emeleten voltak.

A kastély utolsó tulajdonosa, báró Bánffy Albert apja halála után, 1887-ben örökölte az épületet. A XX. század elején feleségével, Montbach Saroltával együtt néhány átalakítást hajtott végre: manzárdszobákat rendezett be a tetőtérben, valamint az útra néző homlokzat elé portikuszt emelt. A házaspár a kastély mögötti angolkertet is átalakíttatta, valamint kibővíttette, a neves budapesti tájkertész, Hein János segítségével. Az egykor 15 hektárnyi parkban a tájképi, szabad elrendezésű elemeket a kastély közelében szabályosabb kialakítású tájépítészeti elemek egészítették ki, többek között egy virágcsoportokkal díszített parterre, illetve egy szökőkút, amelynek medencéje ma is látható. A kert hangsúlyos eleme volt az a halastó, amelynek a közepén egy galambház állt. A tó az 1960-as években kiszáradt, majd feltöltötték. Az archív fényképek tanúsága szerint a hátsó homlokzat parkra néző kétszintes teraszát padokkal és asztalokkal, valamint különféle helyi és egzotikus dísznövényekkel rendezték be, amely így bizonyára egy kellemes kikapcsolódási és társalgási helyszín lehetett.

A kastély államosítását követően az 1960-as évek végén az épületet javították és módosították: ekkor készült el a déli szárnyban található vasbeton lépcső. 1967–2007 között az épület kisegítő iskolaként működött. Szerencsére az épületet karbantartották, sőt, számos olyan belsőépítészeti elem is fennmaradt, amely ma is rávilágít báró Bánffy Ádám egyéni ízlésére. A kastély és kert együttesének helyreállítása hamarosan megkezdődik a tulajdonos, a Kolozs Megyei Tanács kezdeményezésére. A beavatkozások befejezése után a műemlék kulturális központként fog működni.

Érdekességek:

1. A kastély leghíresebb, legérdekesebb lakója a műkedvelő báró Bánffy Ádám (1847–1887) volt. A korának különc figurájaként jellemzett arisztokrata egyaránt volt járatos fafaragásban, műasztalosságban és fazekasságban. Néhány alkotását az 1878-as párizsi világkiállításon is bemutatta. Neki köszönhetjük a kastélybelső gazdag berendezését, többek között a nagyebédlő német reneszánsz formavilágát idéző kazettás mennyezetét – a mennyezet alatti frízt a Bánffy-családtagok, valamint magyar és erdélyi történelmi személyiségek címerei és nevei díszítik –, falburkolatát és bútordarabjait (1875–1880), valamint a neoreneszánsz ízlésű falburkolattal és két keretezett majolika-domborművel – az egyik nyulat, a másik vadászó rókát ábrázol – díszített előcsarnok kialakítását (1885–1886). Az előcsarnok déli részén található kőkandallón a Bánffy és Wesselényi családok egyesített címere látható.
2. Báró Bánffy Ádám legismertebb alkotása a nagyebédlőben található zöld mázas, domborművekkel díszített cserépkályha. A kályha első változata 1878–1879 telén készült el, amit a székesfehérvári országos kiállításon mutatott be a báró. A kiállítás után Ferenc József császárnak adományozta a kályhát, amely a gödöllői királyi kastélyba került. A válaszúti másodpéldány 1880-ban készült, illetve egy harmadik a kolozsvári Bánffy-palotába került példányról is lehet tudni (ami viszont nyomtalanul eltűnt). Mivel az eredeti kályha 1945-ben elpusztult, a gödöllői kastély helyreállítása során (2006-ban) a válaszúti példány alapján rekonstruálták azt.

Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Adattár és Digitális Képarchívum