Helyi értékeink és adottságaink, rendkívül gazdag épített és természeti környezetünk a regionális fejlődés legfontosabb alappillérei közé tartoznak, amelyekkel a fejlesztési terveknek versenyelőnyt biztosító tényezőkként kell számolniuk. Épített környezetünk állapota azonban egyre romlik: örökségünket mintha nem tudnánk értékelni és kihasználni.

Léteznek ugyan az épített kulturális örökség helyreállítását és értékőrző hasznosítását célzó kezdeményezések, ám ezek még nem általánosan elterjedtek, pedig kiválóan szolgálják a régiók és települések sajátos jellegének megóvását és fejlesztését. A fejlesztésekre vonatkozó döntések során azonban többnyire nem érvényesülnek az értékvédelem, az épített környezet minőségének szempontjai.

A kulturális örökség fenntartható fejlesztésének politikája pozitívan hat a régió gazdasági fellendülésére, és nem elhanyagolható az életminőség javulásában megnyilvánuló hatása sem. Egy fejlesztési program céljához kapcsolódó kulturális infrastruktúra-fejlesztések alapvetően a társadalmi és kulturális szolgáltatások megalapozását, a társadalmi részvétel lehetőségének megteremtését, az értékekhez való hozzáférést biztosító fizikai környezet fejlesztését célozzák. Ide tartoznak a várospolitikai feladatokhoz kapcsolódó kulturális beruházások is, a közösségek identitását, összetartozását erősítő, vagy a fejlesztési pillérekhez kapcsolódó, a tágabb térség esélyeit is javító infrastrukturális fejlesztések. A cél érdekében ki kell használni a térség vonzerejére alapuló kulturális turizmus fejlesztési lehetőségeit is, ily módon is elősegítve a gazdasági felzárkózást, a foglalkoztatás bővülését, a munkahelyteremtést, valamint a közösségi identitás erősítését.

E rövid útmutató néhány hazai kezdeményezés rövid bemutatásával, illetve angliai példák segítségével próbálja ismertetni az épített örökségben rejlő fejlesztési lehetőségeket.

Szerzők: David Baxter, Hegedüs Csilla, Ilyés Szabolcs, Eugen Pãnescu

Kolozsvár, 2010
Töltsd le a kiadványt